Pesquisadores (Instituto) Astrofísica (Andaluzia) feltérképezett egy új, újszülött csillagot, amely az Sagitário csillagképben található. Az égitestet IRS7-ként azonosították, és az IRAS 18162-2048 néven ismert képződési régió része. Az összegyűjtött adatok azt mutatják, hogy az objektum magasabb evolúciós stádiumot mutat, mint a fő protocsillag, amely uralja az űrágat. A csapat közeli infravörös megfigyelő műszerekkel fúrta át a területet eltakaró, vastag csillagközi porréteget.
Az elemzett űrszektor ad otthont a HH 80-81 protocsillagsugárnak, egy központi protocsillag által vezérelt jelenségnek, amelynek tömege 20-szor nagyobb, mint az Sol tömege. A tudományos közösség évtizedek óta erre a fő forrásra összpontosította erőfeszítéseit. Az új felmérés egy második, eredetileg az 1990-es években észlelt fényforrásról nyert információkat. A központi objektum intenzív fényereje beárnyékolta az IRS7 jelenlétét, amely a jelenlegi fényszűrési technológiák alkalmazásáig mélyreható elemzés nélkül maradt.
Propriedades fizika és az új égitest osztályozása
Az újszülött csillag olyan jellemzőket mutat, amelyek a nulla korú fősorozat kategóriába sorolják. A csillagászok az IRS7-et B2-B3 típusú testnek minősítették. Az Essa definíció egy forró tárgyat jelez, nagy fényerővel és jelentős tömeggel, amely képes megváltoztatni a körülötte lévő környezetet. A csillag által kibocsátott sugárzás már fotoionizációs folyamatot indított el a szomszédos térben. A jelenség egy kompakt ionizált hidrogén-régiót hoz létre, amely kölcsönhatásba lép az eredeti molekulafelhőből megmaradt anyagokkal.
A felmérések arra is rámutatnak, hogy létezik egy forgó molekuláris korong, amely a régió fő rendszeréhez kapcsolódik. Az IRS7 felhívja a kutatók figyelmét, mert független és felgyorsult evolúciós pályát mutat be. Az égitest gyorsabban fejlesztette ki alapvető tulajdonságait, mint hatalmas szomszédja. A rendszer belső dinamikája azt mutatja, hogy a csillagkeletkezési folyamat nem egyenletesen megy végbe, még akkor sem, ha az objektumok ugyanazon a csillagiskolán osztoznak.
A sajátos spektrális profillal rendelkező hidrogén rekombinációs vonalak kimutatása megadta a szükséges igazolást a fotoionizáló aktivitásról. A szakértők megjegyezték, hogy az IRS7 a csillagok érettségének magasabb fokát érte el, annak ellenére, hogy össztömege kisebb, mint a HH 80-81 sugárhajtóművet tápláló protocsillagoké. A fejlődési idővonal különbsége megerősíti azt az elméletet, hogy a molekuláris felhőben több generációból álló csillagpopuláció található.
A sugárzás és a csillagközi közegre gyakorolt hatás Dinâmica
Az új csillag és a környező gáz közötti kölcsönhatás sajátos energiakibocsátási mintákat tár fel. A gerjesztett molekuláris hidrogén viselkedése az IRS7 környezetében az ultraibolya sugárzás által dominált környezet tipikus jellemzőit követi. A tudósok által alkalmazott sugárzásátviteli modellekkel sikerült reprodukálni a régióban megfigyelt ro-vibrációs populációkat. A számítások azt mutatják, hogy a csillag körüli gáz hőmérséklete eléri a 600 K-t.
- A fényforrás B2-B3 csillagként működik, amely egy fotodisszociációs régiót gerjeszt.
- A folyamatos Lyman fotonsebessége megegyezik a kategória előrejelzett matematikai modelljeivel.
- Az emissziós mintázat kizárja a gáz mechanikai ütései által generált gerjesztés hipotézisét.
Az IAA-CSIC által vezetett tanulmány nagy felbontású technikákat alkalmazott a klaszterben jelenlévő több hőforrás egyedi hozzájárulásának elkülönítésére. A központi protocsillag továbbra is felelős a nagy energiájú bipoláris sugár meghajtásáért, míg az IRS7 állandó ultraibolya visszacsatolást bocsát ki. E két különálló kölcsönhatási mechanizmus együttélése a csillagközi közeggel a régiót a modern asztrofizika természetes laboratóriumává alakítja.
Mapeamento több rádió- és infravörös frekvencián
A közeli infravörös tartományban rögzített képek elengedhetetlenek voltak az IRS7-nek a fő forrástól való elkülönítéséhez, amely több hullámhosszon továbbra is homályos marad. A csapat kiterjesztette a keresést, és rádióhullámok segítségével végzett elemzéseket az X és C sávban. Az eredmények egy kompakt forrást tártak fel, amely pontosan egybeesik a csillag térbeli helyzetével. A rögzített emisszió optikailag finom, szabad-mentes rádiómintát mutat, amely az újonnan kialakult ionizált régiókra jellemző.
A technológiai fejlődés először tette lehetővé a forrás milliméteres hullámhosszon történő észlelését. A különböző elektromágneses spektrumokból származó adatok kombinációja megerősítette a terület szerkezeti összetettségét. Az a képesség, hogy ugyanazt az objektumot infravörös, rádió- és milliméteres hullámokon keresztül megfigyeljük, kiküszöböli a kozmikus por okozta torzulásokat. A módszer garantálja az anyag akkréciós sebességének és a csillag felszíni hőmérsékletének pontos mérését.
Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent kutatás részletezi a felfedezést érvényesítő műszaki paramétereket. A munka vezető szerzője, Rubén Fedriani dokumentálta a fényjelek szétválasztásának folyamatát. Az alkalmazott módszertan új protokollt hoz létre az Via Láctea közepe felé elhelyezkedő sűrű csillaghalmazok vizsgálatára. A háromdimenziós molekuláris felhőtérképezés a többfrekvenciás adatok folyamatos integrációját igényli a hamis pozitívumok elkerülése érdekében.
Perspectivas csillagászathoz új generációs távcsövekkel
Az IRS7 részletes azonosítása kibővíti napjaink legfejlettebb megfigyelő műszereinek kiemelt célpontjainak katalógusát. A legmodernebb Telescópios, mint az James Webb Space Telescope és az ALMA obszervatórium, rendelkezik a rejtett szerkezetek példátlan felbontású feltérképezéséhez szükséges műszaki képességekkel. A berendezés képes lesz egyidejűleg több spektrális sávban vizsgálni az anyag akkréciós és kilökődési folyamatait.
A tudományos közösség az IRAS 18162-2048 régiót referenciamodellnek tekinti a többgenerációs csillagkeletkezés tanulmányozásában. A felfedezés megerősíti a korábbi évtizedekben katalogizált csillagászati források új technológiák segítségével történő áttekintésének szükségességét. A hatalmas objektumok fényessége gyakran kisebb csillagokat vagy az evolúció különböző szakaszaiban lévő csillagokat rejti, amelyek ugyanazon a kozmikus környéken élnek. A régi adatok modern szűrőkkel történő áttekintése hatékony stratégiának bizonyult az asztrofizikában.
Az IRS7 tulajdonságainak megerősítésével új perspektívát nyer annak megértése, hogy a hatalmas csillagok hogyan keletkeznek és hogyan lépnek kölcsönhatásba nagy sűrűségű környezetben. Az égitest lehetőséget kínál a végső protostelláris fázis és a fő sorozatba való végleges belépés közötti átmenet pillanatának közvetlen megfigyelésére. A régió folyamatos megfigyelése empirikus adatokkal szolgál majd a világegyetem nagy tömegű objektumainak evolúciójával kapcsolatos elméleti modellek kalibrálásához.