A kutatás a macskák háziasításának meglepő kronológiáját tárja fel, rámutatva egy újabb emberi partnerségre
Az emberek és a macskák együttélésének története rövidebb és összetettebb, mint azt korábban elképzelték, amint azt az új genetikai és régészeti kutatások feltárták. Ellentétben a kutyákkal egyidős ősi partnerség közkeletű felfogásával, a macskafélék az emberi civilizáció fejlődése során lényegesen később váltak házi társakká. Ez a rekontextualizálás új perspektívát kínál a háziasítás természetére és az egyik legegyedibb fajok közötti kapcsolat alakulására.
Több intézmény tudósai elemezték az ősi macskák DNS-ét és a régészeti maradványokat, pontosabb időbeli térképet vázolva a macskáknak az emberi életbe való integrálásához. Az eredmények rámutatnak a háziasításra, amely nem egyszeri esemény volt, hanem fokozatos folyamat, amely közvetlenül kapcsolódik a mezőgazdaság kialakulásához és az emberi kártevőirtás iránti igényhez.
A részletes kutatások arra utalnak, hogy a mai házimacskák fő leszármazása:
– A Termékeny Félhold régióban, hozzávetőleg 9000-10 000 évvel ezelőtt.
– Az elvadult macskák vonzalma a rágcsálók iránt az istállókban és a gabonatárolókban.
– Az egyiptomi civilizációkhoz és tengeri kereskedelmi útvonalakhoz kapcsolódó szétszóródás második hullámával.
Ez a felülvizsgált forgatókönyv megkérdőjelezi a korábbi elképzeléseket, megerősítve azt az elképzelést, hogy a macskabarátság viszonylag új eleme a háziasított állatok panteonjának, jóval a kutyákkal való szövetség után.
A váratlan partnerség eredete
Úgy tűnik, hogy a macskák valódi háziasítása a neolitikumban történt, nem pedig korábbi időkben. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a kezdeti vonzalom maguktól a vadmacskáktól származott, különösen a *Felis silvestris lybica* fajtól, amely könnyű táplálékot keresve közelítette meg az emberi településeket.
Ez a folyamat lényegesen eltér a kutyák háziasításától, amely több tízezer évvel korábban történt, és közvetlenebb kooperatív vadászatot jelentett. A macskákkal a kapcsolat gyakorlatiasabban indult, az érdekek kölcsönössége alapján: az emberek prédákban gazdag környezetet, a macskák pedig természetes kártevőirtást kínáltak.
Az ősi maradványok felfedezéseket tárnak fel
A kis-ázsiai, ciprusi és a Közel-Kelet más régióiban található régészeti lelőhelyeken talált macskamaradványok DNS-elemzése kulcsfontosságú volt ennek az új felfogásnak a szempontjából. A tudósoknak sikerült nyomon követniük a genetikai származást, és meghatározni, mennyire közel állnak az ősi macskák modern leszármazottaikhoz.
Az egyik legfigyelemreméltóbb lelet Cipruson volt, ahol körülbelül 9500 évvel ezelőtt egy macskacsontvázat találtak egy ember mellé temetve. Bár ez szimbolikus kapcsolatra utal, a genetikai jellemzők széles köre, amelyek a háziasítást jelzik, újabb keletűek.
Az anc faj
