A hétvégén megérkezett a mozikba a “Supergirl” című film, amely az első kritikus kritikákat hozta el. A mű egészét tekintve vegyes fogadtatás ellenére Milly Alcock főhősnő, Kara Zor-El szereplését széles körben dicsérték a DC Univerzum új fejezetét jelentő produkció fénypontjaként.
A kezdeti kritikus reakció a Supergirlre és a konszenzus Milly Alcockról
A kritikusok felhívják a figyelmet arra, hogy a “Superman (2025)”-ből származó produkció nem biztos, hogy mindenki számára a nyár “kihagyhatatlan kasszasikerje”. Abban azonban sokan egyetértenek, hogy Alcock feltűnő jelenléte indokolja a moziba járást. A film 57%-os jóváhagyást kapott a Tomatometeren, ami az általános vélemények polaritását jelzi, de egy dologban közös: a főszereplő. Az újjáéledt DC Universe számára ez az óvatos fogadtatás, még ha szerény is, javulást sugall a franchise néhány korábbi produkciójához képest.
Az egyetértési és nézeteltérési pontok az új film narratívájában
A film narratív megközelítése az egyik olyan téma, amely vitát vált ki a kritikusok körében. Míg egyes kritikusok dicsérik a történetet, mert világos és koncentrált, elkerülve azokat a bonyolultságokat és kitérőket, amelyek néha a műfaj korábbi filmjeit fémjelezték, mások a forgatókönyv hibáira és bizonyos elemek mélységére hívják fel a figyelmet.
- Erősségek:
– Egy karcsú és közvetlen történet, amely jelentős kérdésekben elmélyül.
– Érzelmes utazás, amely egy szuperhősfilmtől elvárható mélységgel lep meg.
– Flashback képsorok a Krypton utolsó napjairól, figyelemre méltó érzelmi töltettel.
– Bátorság kockáztatni bizonyos narratív döntéseknél, amelyek gyakran jó eredményeket hoznak.
- Gyengeségek:
– A forgatókönyv azon részei, amelyekből hiányzik az eredetiség.
– Akciószekvenciák, amelyeket “nyájasnak” vagy általánosnak neveznek, egyesek által hagyományosnak tartott speciális effektusokkal.
– Néha zavarosnak tűnő akció, több párhuzamos cselekmény közepette.
– Kis fejlődési mélység néhány másodlagos karakter esetében.
Milly Alcock elismert teljesítménye Kara Zor-El szerepében
Milly Alcockot szinte egyöntetűen dicsérik az értékelők. Kara Zor-Elről alkotott interpretációja kiváló, és képes valódi érzelmeket és mélységet kölcsönözni a bánat és az összetartozás témáinak, amellyel a karakter szembesül. A színésznő olyan magával ragadó energiát ad, amely sokak számára egyedül is képes fenntartani a filmet, a produkció oszlopává válva. Az Alcock dicséretének következetessége megerősíti azt a felfogást, hogy a DC Studios James Gunn és Peter Safran vezetésével az egyik legfontosabb szereplőválasztást hozta meg filmes univerzumának jövője szempontjából.
Lobo és Superman különleges megjelenése a hősnő univerzumában
Jason Momoa Loboként debütál, megjelenését pedig a rendezetlen és kaotikus energia befecskendezésének tekintik a filmben. Bár egyes kritikusok úgy érzik, hogy a karaktert nem használják ki, jelenléte szórakoztató, és „ellenőrzésen kívüli” stílust közvetít, amely jól működik a karakter számára.
David Corenswet, aki Supermant alakítja, rövid, tartalmas fellépéseket tesz Kara gondoskodó bátyjaként. A két karakter közötti interakciót dicsérik az azonnal felismerhető testvéri kémiájukért, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Corenswet ígéretes választás legyen a Man of Steel számára a közelgő DC-projektekben.
Szokatlan összehasonlítások: amit a film idéz a kritikusok emlékeiben
A produkció számos változatos összehasonlítást generált más mozis sikerekkel, megmutatva tematikus és stilisztikai kiterjedését. Egyes kritikusok különös humorérzéket emlegetnek, amely hasonlít a “Galaxis őrzőiben” látotthoz. Mások azonban sötétebb és dekadensabb atmoszférát látnak, amely a „Mad Max: Fury Road”-ra vagy akár a „Mad Max: Beyond Thunderdome”-ra emlékeztet, különösen az univerzum és a karakterek felépítésében.
Kripto és a gazemberek: másodlagos elemek, amelyek megosztják a véleményeket a cselekményben
Szuperlány hűséges kutyás oldaltársa, Krypto feltűnik a filmben, de egyes kritikusok csalódására a képernyőn töltött ideje korlátozott, és a cselekményben játszott szerepét nem tárják fel annyira, mint azt remélnénk.
A Matthias Schoenaerts által lelkesen alakított sárgadombok gazember Kremje is megosztja a véleményeket. Egyesek lebilincselőnek, mások egydimenziósnak, nyájasnak és a “Mad Max” antagonisták eltúlzott másának tartják, anélkül, hogy jelentős zsigeri hatást gyakorolna a narratívára.