Az űrügynökség deaktiválja az új Voyager 1 szondaberendezést, hogy kímélje az akkumulátort

Az észak-amerikai űrügynökség deaktivált egy újabb tudományos műszert az Voyager 1 űrszondán. Az intézkedés közvetlenül érinti az Medição, Partículas Carregadas és Baixa Energia berendezéseket. A manőver központi célja az űrhajóban megmaradt elektromos energia megtakarítása. A szonda jelenleg a csillagközi térben utazik egy olyan régióban, amelyet korábban soha nem tártak fel. A berendezést sikeresen kikapcsoltuk az Terra-től küldött parancsokkal a műszaki csapat alapos elemzése után.

A leállás a hetvenes években kezdődött küldetés elöregedésének valóságát tükrözi. A szerkezet nukleáris energiaellátása minden év folyamatos működésével veszít hatékonyságából. A mérnököknek ki kell választaniuk, hogy mely rendszereket tartsák működőképesnek, hogy meghosszabbítsák a történelmi projekt élettartamát. A döntés biztosítja, hogy az alapvető kommunikáció a bolygónkkal még évekig aktív maradjon. A Naprendszer peremén gyűjtött adatok továbbra is eljutnak a kutatóközpontokba, hogy a tudósok elemezzék őket.

Extrém Distância és a többi felszerelés

Az Voyager 1 körülbelül 25,4 milliárd kilométerre található bolygónktól. A szerkezettel való kommunikáció rendkívüli türelmet igényel a repülés üzemeltetőitől. Egy rádiójel több tíz óra alatt jut el az Terra-től a szondáig a mélyűrben. A visszaigazoláshoz pontosan ugyanannyi várakozási idő szükséges a vezérlőközpontban. A műszaki csapat türelmesen várt, hogy megerősítse a tudományos műszer sikeres leállítását.

Az űrhajó működési forgatókönyve az évtizedek során meglehetősen korlátozottá vált. Az Apenas két tudományos műszer a mai napig működik a szerkezet fedélzetén. A plazmahullám alrendszer továbbra is értékes információkat rögzít a kozmikus környezetből. A magnetométer aktív marad a mágneses adatok gyűjtésében is a régióban. A két eszköz az úttörő küldetés teljes jelenlegi megfigyelési kapacitását képviseli.

A testvérszonda helyzete hasonlóságokat és kis működési különbségeket mutat a jelenlegi forgatókönyvben. Az Voyager 2 21,35 milliárd kilométeres távolságra halad az Terra-től. Ennek a második egységnek az Medição, Partículas Carregadas és Baixa Energia berendezéseit már 2025 márciusában deaktiválták. Az Voyager 2 továbbra is három tudományos műszert tart teljes üzemben. Az Ambas szerkezetek már túlszárnyalták a helioszférát, és az emberiség által teljesen feltáratlan kozmikus területeken navigálnak.

Az atomenergia-forrás bomlása

A szondák működése radioaktív anyagokon alapuló energiarendszertől függ. A radioizotópos termoelektromos generátorok fő tüzelőanyagként a plutónium-238-at használják. Ennek az elemnek a természetes bomlása állandó hőt termel a fő rekeszben. A hőt ezután elektromos árammá alakítják a számítógépek és a belső fűtőberendezések táplálására. A fizikai folyamatnak belső korlátai vannak, és idővel veszít erejéből.

Az áramtermelő kapacitás elvesztése folyamatos és teljesen elkerülhetetlen. A generátorok minden évben az űrben eltöltött elektromos energiájuk egy részét elvesztik. A belső fűtés is csökken a rendelkezésre álló energia drasztikus csökkenésével. A mélyűr extrém hidege azzal fenyeget, hogy lefagy az űrhajó folyadékai és létfontosságú elektronikai alkatrészei. A műszerek leállítása pontosan arra szolgál, hogy az energiát az alapvető túlélési fűtőtestekhez irányítsa.

Az energiagazdálkodás lett a küldetésirányító csapat elsődleges tevékenysége. A mérnökök folyamatosan elemzik az egyes űrhajók áramköreinek fogyasztását, mielőtt bármilyen intézkedést megtennének. A leállítandó eszköz kiválasztása kiterjedt vitákat von maga után az adatok tudományos értékéről. Az alacsony energiájú részecske-berendezések döntő információkkal szolgáltak a csillagközi tér szerkezetéről. Deaktiválása a kozmikus sugárzással kapcsolatos adatgyűjtés egy sajátos korszakának végét jelenti.

Especificações küldetéstechnikák és mérföldkövek

A szondák eredeti kialakítása a jelenlegi valósághoz képest rendkívül rövid hasznos élettartamot jósol. A bevezetésre 1977-ben került sor, a tudósok által jól meghatározott célokkal. Az elsődleges küldetésnek csak öt évig kellett volna tartania az űr vákuumában. Kezdetben a hangsúly a Naprendszerünkben található gázóriás bolygók feltárásán volt. A hosszan tartó siker teljesen átalakította az űrprojekt hatókörét.

Leia Também

A Curiosity rover összetett szerves molekulákat észlel a Mars Gale kráterében

Kutatások kimutatták, hogy a D-vitamin használata növeli a kemoterápia hatékonyságát az emlőrák ellen

A kozmikus délibáb ötször felrobbanó csillagot mutat be, és segít mérni az univerzum sebességét

• Sonda Voyager 1 25,4 milliárd kilométeren üzemel két aktív műszerrel.
• Az Sonda Voyager 2 21,35 milliárd kilométerre helyezkedik el három működő eszközzel.
• Equipamento/Medição/Partículas Carregadas/Baixa Energia teljesen le van tiltva.
• Az Planejamento űrkutatás kezdeti öt éve 1977 és 1982 között.
• Az Operação továbbra is meghaladja a negyvennyolc éves megszakítás nélküli tevékenységet.

Az indítás időpontja jelentős technológiai terhelés szállítását tette lehetővé az időre. Az Cada egyik szonda az Terra-től indult, szerkezetében tíz különböző tudományos műszert hordozott. A technológiai arzenál nagyfelbontású kamerákat és különféle spektrométereket tartalmazott a légkör elemzéséhez. Ennek a berendezésnek a fokozatos deaktiválása nem sokkal azután kezdődött, hogy áthaladt az útvonal utolsó bolygóin. Az energiatakarékosság már a nyolcvanas-kilencvenes években is lappangó gond volt.

Estratégias szoftver és adat-helyreállítás

A technikai csapat kreatív megközelítéseket dolgoz ki a súlyos hardverkorlátok kezelésére. A mérnökök a fedélzeti számítógépek eredeti kódját elemzik, innovatív megoldásokat keresve. A szondák központi emlékezetében a projekt készítői által csaknem fél évszázaddal ezelőtt programozott utasítások találhatók. Ennek a régi szoftvernek a mély ismerete lehetővé teszi a jelenlegi rendszerek működésének optimalizálását. A kód olvasásához olyan programozási nyelvek ismerete szükséges, amelyeket manapság ritkán használnak.

A szoftverrel végzett munka egy belső tervet generált, amely a központi memória megőrzésére összpontosított. A stratégia magában foglalja az adatok közvetlen manipulálását az elöregedő áramkörök fizikai meghibásodásának elkerülése érdekében. A technikusok elkülöníthetik a számítógépek sérült szektorait, és átirányíthatják a feladatokat egészséges területekre. A folyamathoz szoftverfrissítéseket kell küldeni a hatalmas űrben. A kód újraírása több milliárd kilométeres távolságból rendkívül összetett technikai bravúr.

Existe technikai lehetőség egyes komponensek jövőbeni újraaktiválására. Az aktuális leállítás megszakítja a részecske-műszer folyamatos működési teljesítményét. A mérnökök értékelik, hogy egy jövőbeni forgatókönyvben végrehajthatók-e rövid újrazárási ciklusok. A manőver az űrhajó fő rendszerében fellépő átmeneti energiatöbblettől függ. Az abszolút prioritás továbbra is az Terra antennákkal való alapvető kommunikáció fenntartása.

Történelmi utazás a Naprendszerben

A két űrszonda kezdeti forgatókönyve átírta a modern csillagászati ​​tankönyveket. A pályát aprólékosan kiszámították, hogy kihasználják a rendkívül ritka bolygóegyenesedés előnyeit. Minden egyes meglátogatott bolygó gravitációja kozmikus csúzliként működött a szondák számára. A gravitációs erő felgyorsította a szerkezeteket az utazás következő célpontja felé. A technika több évnyi utazást és több tonna üzemanyagot takarított meg, amit lehetetlen lett volna szállítani.

A feltárás a mi űrkörnyékünk legnagyobb égitesteivel kezdődött. A szondák soha nem látott képeket rögzítettek az Júpiter viharáról és az Saturno összetett gyűrűiről. Az Voyager 2 történelmi találkozásokat folytatott az Urano és Netuno jégóriásokkal. Az adatok aktív holdakat, földönkívüli vulkánokat és sűrű légkört tártak fel. Ennek a bolygófázisnak a vége a csillagközi tér felé vezető hosszú utazás kezdetét jelentette.

A Naprendszer határának átlépése jelentette a küldetés utolsó jelentős földrajzi mérföldkövét. A helioszféra a napszél által létrehozott láthatatlan védőbuborékként működik. A szondák észlelték a részecskesűrűség hirtelen változását, amikor átlépték ezt a mágneses határt. Kiderült, hogy a külső környezetet a galaxis más csillagainak kozmikus sugárzása uralja. A rádióadók továbbra is gyenge energiaimpulzusokkal küldik a földi vevőknek az űrt áthaladó felvételeket erről a barátságtalan környezetről.